A fogyókúra a fejben kezdődik
De hogy is fogjunk hozzá?
A köretként bulgurt, quinoát választunk burgonya és rizs helyett, nasik helyett zöldséget fogyasztunk, csoki helyett valami egészséges alternatívát – mindent megteszünk, ami az egészséges életmódhoz kell, mégsem fogyunk. Gyakran itt adjuk fel, mert megszólal a kisördög a fejünkben: „Gyerünk, egyél csokit, megérdemled, neked az jár! Ki legyen kedves hozzád, ha nem saját magad?” Itt jön az átprogramozás: nem azt kell tennünk, ami jól hangzik, hanem az, ami nekünk egészséges. Jól hangzik a csoki, de tudom, hogy nekem az ártani fog, nem eszem meg. Átprogramozás, amit tudatosítanom kell magamban:
Ellen tudok állni a kísértésnek.
Ne a karcsúságot, hanem az egészséget célozzuk meg! A karcsúság vagy a jó alak már csak a ráadás legyen. A test érzi, mire van szüksége, nekünk csak felelősséggel kell dönteni, hogy mivel tápláljuk. Képzeljük el úgy, mint egy drága autót. Ha rossz üzemanyagot tankolunk bele, meddig bírja jó állapotban? A testünk, az életünk is egy drága kincs, hiszen egy van csak belőle, bánjunk jól vele! Átprogramozás az agyban és már tudatosak is vagyunk:
Azt eszem, ami jó a szervezetemnek.
Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy valóban mi okozza a túlsúlyt. A nem megfelelő táplálkozás? A sportolás mennyisége (hiánya)? Az ülőmunka? Az életstílusunk? Több tényezős lehet, meg kell vizsgálnunk magunkat, a szokásainkat és a környezetünket. Átprogramozás:
Úgy élek, ahogy az a szervezetemnek jó.
Aki lemondással étkezik, az hamarabb lefogy. Ez akár igaz is lehet, de a szervezet egy idő után észlelni fogja, hogy valamiből hiánya van, ezért elégedetlenséget érez és nő a vágy a „hiánytermék” után. Ez a vágy egyre gyakoribb lesz és egy idő után leküzdhetetlen éhségérzetet érzünk – például egy kocka csokoládé után vágyakozva. Ha kiegyenlítetten táplálkozunk, akkor ez a vágy egyre kevesebbszer fordul elő, így lassan az életmódunkat is hozzá tudjuk ehhez igazítani. Tehát nem egy álomsúlyt kell kialakítani és azt gyorsan elérni, mert ha elértük a kívánt célt, akkor óhatatlanul elkezdünk normálisan étkezni, amivel még több jön fel, mint amennyit leadtunk. Ezt hívják ún. jojo-effektusnak. Átprogramozás segíthet abban, hogy ne célokat kergessünk, hanem:
Váltsunk életmódot!
Akik idegességükben esznek, azokat érzelmi evőknek hívjuk. Ez a szokás már gyermekkorban is kialakulhat, amikor például anya egy gumicukrot ad a síró vagy bosszankodó gyereknek, vagy a rossz jegyek után csokit kap vigasztalásul. Ekkor ültetjük el azt az érzést a gyermekben, hogy ha stressz ér, nassolni kell, mert „nem is vagyok olyan rossz, mint ahogy a rossz jegy mutatja” vagy „bár mérges vagyok, de ha cukrot kapok, elmúlik a bánat”. Az érzelmi evők a stresszt vezetik le étkezéssel, nassolással. Átprogramzás:
Ha stressz ér, egészséges nassokat fogyasztok vagy elmegyek egy órát sétálni vagy kicsit futni a parkba.
Néha nehezünkre esik felkelni a kanapéról azért, hogy mozogjunk. Pedig a mozgás sokkal jobb, mint a nass: kalóriás éget, izmot épít, ráadásul levezeti a stresszt is. A home office mellett, amit a koronavírus hozott magával, kell is mozogni, kell, hogy kimenjünk a levegőre kicsit sportolni. Ne keressük az alkalmas időt, mert az soha nem jön el. Szerezz be jó futózenéket vagy kérd egy futótárs segítségét (akár online is) és indulj! „Csak csináld!” – mondja sok fitness-edző is mottóként. Csak csináld, és az idővel egyre könnyebb lesz, sőt szokásoddá válik. Itt is segít az átprogramozás:
Egy életem van, azzal töltöm el, ami jólesik és ami egészséges!
Ne feledd: minden fejben dől el!
